S úgy menen, úgy menen

Úgy mënën, úgy mënën szëgény árva asszony
Ëgy nagy hosszú úton, ëgy nagy poros úton

Jobb karjára vëvé síró ljányëcskáját
Bal karjára vëvé s ëz ő ládëcskáját

S ő ës elindula ëgy nagy hosszú útra
S ëgy nagy hosszú útra, rëngetëg erdőbe

Mëne, mëndëgéle rëngetëg erdőbe
S ő ës csak elére ë rózsamezőbe

„Istenëm, Istenëm, jó drága Istenëm
Erőst elfáradtam, mellikët tëgyem le?”

Ő ës csak letëvé sírő lyányëcskáját
Síró lyányëcskáját, rózsabokor alá

S őt ës csak otthagyá rózsabokor alatt
S hamarább mëgcsalta ëgy rózsavirágval

Mëne mëndëgete ëgy nagy hosszú úton
S ë nagy hosszú úton, rëngetëg erdőkön

Néhol találkozik ëgy baromállatval
S annak ë baromnak három borja vala

A legküsseb borját a szájába vitte
S a második borját a szarvába vitte

S a harmadik borját ő ës csalogatta
A harmadik borját utána elcsata


Szëgény árva asszony sírogatni foga
„Istenëm, Istenëm, ez ëgy baromállat!”

„Ez ëgy baromállat, én ëgy lelkes állat!
Në hol ő elviszi ë három borjúját!”

„Mért tudám lëtënni síró lyányëcskámat?
Mért tudám mëgcsalni ë rózsavirágval?”

S akkor visszatérë síró lyányëcskához
Messzünnet mëglátá, messzünnet mëglátá

Nëhol körülvëtte három fene farkas
S azt mondja őneki a legnagyobb farkas:

„Ëgyük mëg, ëgyük, mëg, szakasszuk háromba!”
Azt mondja a másik: „Szakasszuk, nem bánom!”

S a legküssebb farkas mind azt mondja vala.
Ő úgy mëgsajnálta: „Në szakasszuk szëgényt!”

„Në szakasszuk szëgényt, vigyük el mük haza!”
„Vigyük el mük haza, s ë mük barlangukba.”

„Növeljük fël őt ës gënge malachúsval,
Gënge malachúsval, gënge bárán(y)húsval.”

Növe, növögete, szép nagyra mëgnöve
Ő ës csak mëgkérni ë legnagyobb farkast:

„Äpám, édësapám, édës farkas äpám,
Eresszën el ingëm mezőbe játszódni!”

„Mezőbe játszódni, erdőbe sétálni.”
„Nem mënsz lyányom, nem mënsz, mert vädászok járnak!”

„De, mënj el te, kérd mëg a farkas änyádat,
Talán ő elereszt, talán ő elereszt.”

„Änyám, édësanyám, édës farkas änyám,
Eresszën el ingëm ë rózsamezőre!”

„Mezőre játszódni, erdőre sétálni.”
„Mezőre játszódni, erdőre sétálni.”

„Nem mënj lyányom, nem mënj, mert vädászok járnak!”
Mert vädászok járnok, és rivádtälálnak.”

„De, te ës csak mënj el a te bácsikádhoz,
Kérdëzd mëg të őt ës, talán ő elereszt.”

„Bácsim, édës bácsim, édës farkas bácsim,
Eresszën el ingëm a rózsamezőre.”

„Mezőre sétálni, erdőbe járkálni.”
„Mënj el, húgom, mënj el mezőre játszódni.”

Ő ës csak elmëne erdőbe sétálni
Néhol csak mëglátá: ëgy asszony jövöget

Az anyja jövöget, az ő édësanyja
Az ës mëgismeri kedves lyányëcskáját

„Lyányom, édës lyányom, édës kedves lyányom!”
„Hallgass, asszony, hallgass, me’t te nem vagy änyám!”

„Änyám lëttél lënne, lyányod lëttem lënne!,
A rózsamezőbe lë nem tëttél lënne!”

„De te nem búsultál, s ingëmët elhagytál
Ë rózsamezőbe rózsavirágszálval.”