Románul Marinka, magyarul Margitka

„Románul Märinka,
Magyarul Margitka.
Száz katanám közül
Mellikët szeretëd?

Napat-ë, vaj Hódat
Vaj Fényes Csillagat?"
"Napat ës szeretëm,
Hódat ës szeretëm.

De Fényës Csillagat
Leginkább szeretëm."
"Azt ës mondd mëg nekëm,
Hogy e mire mënën?"

"Ë Fényës Szép Nap ës
Az én agg Apósom,
S ë szép Fényës Hód ës
Az én agg Anyósom.

S ë szép Fényës Csillag
Az én szép Szeretőm.
Megmondám, megmondám,
Hogy ë mire mënën."

Csak kapun szóla mëg
Ë katona legény:
"Románul Märinka,
Magyarul Margitka.”

„Nëkëm el këll mënnëm
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Nëkëd mëgmondani.”

„Anyám, édësanyám,
Üsellye jól gondját,
Üsellye jól gondját
S az én Märinkámnak.”

„Nëkëm el këll mënni
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neki mëgmondani."

"Románul Märinka,
Magyarul Margitka,
Lelkëm, édës lyányom,
Azt megëngedëd-ë,

Azt megëngedëd-ë,
Favágó tőkém légy?"
"Mëg nem ëngedhetëm,
Mëgszakad ë szűvem."

"Románul Märinka,
Magyarul Margitka,
Lelkëm, édës lyányom,
Azt megëngedëd-ë,

Nyársba fëlhúzzalak,
Lángon piri(t)ssalak?"
"Mëg nem ëngedhetëm,
Mëgszakad ë szűvem."

"Románul Märinka,
Magyarul Margitka,
Lelkëm, édës lyányom,
Azt megëngedëd-ë,

Asztali vendégnek
Gyórtyatartója légy?"
"Azt megëngëdhetëm,
Ha ennyire lëttem."

Ő ës csak bémene
Belső kamarába,
Ő ës csak kivëvé,
Rég iusszos vásznát.

S ë fejitül fogá,
Talpáig tekeré,
Fejinél meggyújtá
Talpáig égeté.

"Anyám, édësanyám,
Virjad-ë, vaj még nem?
Virjad-ë, vaj még nem,
Mert mindjár(t) végem lësz?"

"Virjad, lyányom, virjad,
Első kakasszóval.
Románul Märinka,
Magyarul Margitka."

"Másodikszor mondom,
Lelkëm édësanyám,
Virjad-ë, vaj még nem,
Mert mindjár végem lësz?"

"Virjad, lyányom, virjad,
Piros hajnal tetszik.
Románul Märinka,
Magyarul Margitka."

"Harmadikszor mondom,
Lelkëm édësanyám,
Virjad-ë, vaj még nem,
Mert mindjár végem lësz?"
S akkor erre szóra
Ő ës csak fëlvëvé,
Ő ës csak kivivé
Ë virágos ker(t)be.

Ë virágos ker(t)be
Rózsabokor ӓlá,
Rózsabokor ӓlá,
Mind ëgy porgolt csutkot.

Csak kapun szólamlék
s Ëz ő édës fia.
"Románul Märinka,
Magyarul Margitka.

Nyisd mëg ë kapudat,
Erejsz bé ingëmet,
Me(r)t én hazajöttem,
Jó hírt hazahoztam.

Jó hírt hazahoztam,
Nekëd megmondanám."
"Állj mëg, fiam, állj mëg,
Mingyán béeresztlek."

"Nem këll, ӓnyám, nem këll,
Hol ëz én Märinkám,
Hol ëz én Märinkám
Hogy maga nyissa ki."

"Elmënt, fiam elmënt
Ë rózsamezőbe
Rózsavirág szëdni,
Bokrétába kötni.

Nekëd hazahojza,
Kalapodba rakja."
Ő ës csak mëgtére,
Ő ës csak elmëne.

Ő ës csak elmëne
Ë rózsamezőbe.
"Nyeriss, lovam, nyeriss!
Hol ëz én Märinkám?

Románul Märinka,
Magyarul Margitka."
"Gӓzdám, édës gӓzdám,
Në fárassz ingëmët.

Honn ë të Märinkád
Ë virágos ker(t)be!
Ë virágos ker(t)be,
Rózsabokor alatt."
Ő ës csak mëgtére,
Ő ës hazamëne,
S ő ës csak bémëne
Ë virágos kerbe.

Messzünët mëglátá
Mind ëgy porgolt csutkot.
Ő ës odamëne,
s Ë mellire bujék.

"Románul Märinka,
Magyarul Margitka,
Mëghóttál-ë vaj élsz
Rózsabokor alatt?"

"Élëk, gënge rózsám,
De immá’ végem lëtt."
S ő es csak fëlkele,
Ő es csak bémëne.

"Anyám, édësanyám,
Adja ide nekëm
Arany székëcskémët,
Arany bütü késëm! "

Az ő édësanyja
Neki odaadá
Arany székëcskéjét,
Arany bütü kését.

S ë mellibe üté,
Szörnyü hӓlált hala,
S őket csak elvivék,
S őket eltemették.

Ëgyiknek csánának
Fehér kő koporsót,
Másiknak csánának,
Feteke koporsót.

Ëgyiket temették
’Z óltár mellyé belül,
S másikat temették
’Z óltár mellyé kihül.

S onnat ës kinöve
Két szép liliomszál.
Nőnek, növögetnek,
’Z ótárt mëghaladják.

’Z ótárt mëghaladják,
Ësszekapcsolkodnak.
Hiét ëz apjik bémën(t),
Szépen virágoztak.Hét ëz annyjik bémënt,
Úgy leszomorodtak,
Úgy leszomorodtak,
Fő(l)dig elirvadtak.

Átkozott ëz apa,
Hétszërebb ëz anya,
Ki két virágszálat
Elválassza vala!